Minden év végén egymás nyakának esnek a kutyások és kutyátlanok. Előbbiek szerint külön bugyor van a pokolban fenntartva a tűzijátékozó plebsnek, míg a másik oldal meggyőződése szerint egy éjszakát igazán ki lehet bírni, az igazi gazdi pedig amúgy is maradjon otthon és pátolygassa négylábú társait.

Sajnos a kutyátlanok érvei minden oldalról támadhatók, mert a kutyák esetében nem csak a fejvesztve meneküléstől kell tartani. Az ismeretlen eredetű, hangos zajok epilepsziás rohamot vagy pánik infarktust is okozhatnak házikedvenceinknél, őrületbe kergetheti őket a négyfal közé zárva hallgatott durrogtatás, de jobb esetben is rettegve töltik el az egész éjszakát.

Erre nyújtanak megoldást a csendes tűzijátékok, melyek csökkentett lőpor tartalmuk miatt 70 százalékkal redukálják a zajszennyezést. Ez nagyjából egy átlagos vasárnap reggel fúró szomszéd által kieresztett hanghatást eredményez, amely bár olyankor elképesztően idegesítő, szilveszter estéjén elfogadható megoldásnak tűnik. Látványra pedig teljesen ugyanazt az élményt nyújtják, mint fülsiketítő társai.

Csodálatosak a tűzijátékok és kilövésük legalább olyan fontos része az év utolsó napjának, mint a közös pezsgőzés, az éjféli csók vagy a másnapi lencsefőzelék. Kutyásként, ha durrogtatni akarunk, mindenképp érdemes megfontolni a csendes tűzijátékra váltást, különben felmerülhet némi képmutatás.